Ugye mindenki emlékszik még a Széchenyi téri buszmegállók hónapokig tartó felújítására? Hogyan lehet megengedni ennyi idő alatt ilyen szemét munkát, ami egy év után így néz ki?

Az előző posztnak, azért meg lett a haszna. Egyrészt fix und fertig a bicikliút,  nem vezet már az iskolakapu előtt egy méterre ( egyszerűen SEHOVA sem vezet), másrészt némi anyázás is hallatszódott a szakemberek körében.(Bár ennek a haszna kétséges). Lássuk az eredményt (részeredményt?):

Van aki hagyja magát becsapni, és követi az út vonalát, lehajt az EGYSÁVOS úttestre, sutty az autók közé. Jól látják, az meg ott egy várakozást korlátozó tábla, amely a nap 24 órájából 1 egész órára korlátozza az autók parkolását. Mondhatni, ez a biciklista kaszkadör, életunt, vagy tud a kocsik tetején tovatekerni.

Ez a kerékpáros viszont nem hagyja magát becsapni, ő ugyan nem hajt akocsik közé, és nem akar a tetejükön sem tovatekerni. Viszont így néhány méterre az iskolás  gyerekek közé teker(het). Gondolom(remélem) rájuk is úgy vigyáz, mint saját magára.

És itt a megoldás.Néhány méterre (15) ott az útkereszteződés, reggeli csúccsal, villamossal, trolival, most már kerékpárossal is és (várhatóan) sok-sok anyázással. Balesetmentes közlekedést kívánok a tervezőnek,a kivitelezőnek, az ellenőrnek, az átvevőnek, mindenkinek, akinek köze van ehhez a  ganyé megoldáshoz.

Ui: Muhaha, alig 100 méterre van a Hősök Kapuja, ott is lesz (van) nemulass.

Üdv NÉGYmadár

Én, tulajdonképpen boldog vagyok a Boldogasszonyon ( a sugárúton).

Épül, szépül, zárt pályán a villamos ,bicikliút, majdcsakelkészülmárvégre.Sőt , már el is készült.   Megfelelő szegélypatka, kalligrafikus biciklista, gyalogista sárgával felfestve.Még azt is látom  lelki szemeimmel, amikor a melós a jól végzett munka örömével arcán  festi a sárga pontot a mondat végére. Pont,főőőnök, kész a munka, megvan rendben, lehet  javítani.Lehet a jól odaillesztett szegélyköveket felfeszegetni, a még ki sem hűlt  aszfaltot feltörögetni, útvonalat áttervezni, bicikliutat a járdáról a "kocsiútra" vinni. Hiszen butaság is volt közvetlenül az általános iskola bejárata(kijárata) elé  biciklistát terelni. Senki sem lett volna boldog ettől.

Az is igaz, hogy a melós, a szülő, tán még a gyerek  is szólt idejében, hogy nem lesz ez így jó, fel fog itt valaki bukni. Naponta. Többször. Mindegy, elkúrtuk. Most meg kijavítjuk, oszt jónapot. Több is veszett Mohácsnál. Különben is, a síneket is többször raktuk le, mert inkább kétszer , vagy többször, mint egyszer rosszul.

Műszaki dolgokban jártas barátom gyors számítást végzett lelépve a távolságot. Szerinte 800 000 és 1200 000 forint között lehet az ára ennek a  kanyarnak. Majd a mérnök elszámoltatja, torony alatt aláírják, buksi fejet megsimítják, van ez így. Ki fizeti ki a többlet munkát , azt nem tudom, azt viszont tudom, hogy mindenképpen ÉN fizetem. ( meg TE, meg MI , akik itt adózunk Szegeden.

Nem hazudok! Itt a kép!

Ma , kevéssel  4 után kocsival mentem a Széchenyi tér felöl  a Tisza Lajos körútra. Aki autózik, tudja, hogy a körút előtt mindig várakozni kell a Nagy J.utcában, a lámpánál. Hirtelen hatalmas robajjal az épület tetejéről (?)   néhány betontömb zuhant a járdára, és szétzúzódott 10-20,  tégla méretú kisebb darabra. A kocsim mellett 4-5 méterre. Sorban jöttek a gondolatok:

-Jesszus!

-Jesszus! Csak nem verte össze a kocsim oldalát?

-Jesszus!  Remélem nincs semmi baja a biciklis úrnak?!

-Jesszus! Mi lett volna, ha 2 méterrel előrébb van?

-Jesszus! Mi lett volna, ha ÉN vagyok ott?

-Jesszus! Mi lett volna, ha a KISFIAM!?

-Jesszus! Mi lett volna, ha BÁRKI!!!

-Jesszus! (ezt már otthon) Mi lenne, ha biztonságban érezhetném magam Szegeden ( ezek után), És nem találkoznék  jórészt dekorációval ,látszatfelújításokkal, befestett homlokzatokkal, lerohadó erkélyekkel, szétcseszett sugárutakkal, körutakkal, halálfélelmes iskola előtti, járdából ellopott bicikli utakkal....stb.( És csúzda, a legnagyobb, meg paplak a ligetbe, meg...)

Nemhazudok! Itt a  kép!

A „nagyának" hívott Szeged Nagyáruháznak a földszinti Coop szupermarket fala a határa. Ám így is – akár egy társasházban – 5 tulajdonostárs egyeztet az épület sorsáról. A legnagyobb tulajdonos, a Coop Szeged Zrt. vezérigazgatója, Kelemen János megmutatta a korszerűsítésre vonatkozó tavaly készült tanulmánytervet. Kiss István tervező 4 verzióhoz adott terveket és költségbecslést. Egyiket sem mutathatjuk meg, mert a tulajdonosok nem bólintottak rá valamelyikre mint véglegesre. (Idézet a helyi napilapból, kiemelések a Madaraktól)

A Madaraknak már akkor is tetszett az éület, amikor (jó 20 éve) a város pártbizottságának titkára  a sajtó előtt (különjáratú buszon) a korszerű várostervezés példájaként emlegette ezt a ragyát.

Nos, a Madarak energiát, erőt, furfangot nem kímélve MEGSZEREZTÉK a leendő épület kinézeti tervét.( tervezői minimum ÍBŰL-díjasok). Remélik (mármint a Madarak) hogy a városlakók megszeretik ugyanúgy, mint a Megyeházát, Postapalotát,Új korházat,Újhungária szállodát,  Égő Arany épületét, a csodálatos pénzügyi épületet az a szar Ungermajer ház mellett...és még sorolhatnák.

NÉZZÜK meg:

Az újszegedi Liget nem volt mindig ilyen gazdátlan. Voltak valaha olyan vezetői és vállalkozói a városnak, akik fontosnak érezték megteremtését és fejlesztését. Egy kis történelem a mostaniaknak.

Újszeged a XIX. században még gondozatlan, vízjárta terület volt. Az akkori hajóhídnál lévő partot a katonaság rendezte 1858-ban. Két év múlva már annyian látogatták, hogy a vállakozók cukrázdákat, lövöldéket, hintákat létesítettek. A fősétányon fasort telepítettek.

Egy évtizeddel később a város legkedveltebb kirándulóhelye lett, vasárnaponként tízezren is felkeresték. Az árvíz többször is elöntötte, de a város mindig rendbehozatta.

1883-ban épült Halmay Andor tervei alapján a Vigadó és az újabb cukrászda.

Az elöregedett nyárfák helyére 1891-ben platánok kerültek. A város 1907-ben 36 db kis hírdető- és elárusító bódét építtetett, majd bérbe adta azokat. Az utolsó ilyen bódé már romja ma is látható a Ligetben.

 A Vigadó melleti cukrászdát 1927-ben a Klauzál téri cukrászda tulajdonosai, a hírneves Virágh testvérek vették bérbe, majd engedélyt kértek egy korszerű Vigadó építésére. A

Berniztky József által tervezett vasbeton építmény 1934-ben hetek alatt elkészült.

Hát így is lehet, a polgárok számára élhető, hangulatos, barátságos, élhető várost fejleszteni. Azért ez talán illőbb Szegedhez és a Ligethez, mint a nagyon primitív sör- és grillfesztiválok gagyisága.

Mindenesetre még meg szeretném élni, hogy a Ligetben valami hasonló helyen megihassak a barátaimmal egy korsó sört.

Szeged- Újszeged-Liget-Vigadó.

1882-ben épült. A hatvanas-hetvenes években volt az aranykor. 1992-ben megprivatizálták. 17 éve lakatlan. Pardon,ez nem biztos, mert néha-néha füstölög, és mindig bűzlik.

A jelenlegi tulajdonos szerint legalább 100 millát ér, azért a pénzért már eladná .

Ez, az ő szempontjából rendben is volna, megvette, elhasználta, eladja(ná). Ha akad(na) olyan hülye, aki megvenné(ennyiért).  Ami nincs rendben,  hogy  ez a dolog mégiscsak az én városomban történik.  Itt kérem én ( 160 ezer polgártársammal együtt) lakom, eszem-iszom, szeretek, gyermeket nevelek, élem az életem. És közben erősen ADÓZOK. Sok pénzt fizetek azoknak az embereknek, akiknek az (lenne) a dolguk, hogy működtessék a várost, megoldják ezt, és a TÖBBI ILYEN  (sorolhatnám) problémát. ( Ja! sorolni is fogom!)

Úgy vélem, lehetséges, hogy bonyolult ez az  ügy, nehéz ez az ügy, és nem is valószinű, hogy mostanság ez a legfontosabb. (Például egy rántott szelet a torony alatt sokkal fontosabb) . Ezért hát egyszerűen nem foglalkoznak ezzel. Nincs napirenden. Napirenden  csúzda van. Abban van pénz.

És még az is lehetséges, hogy nem tudják hogy mit is kellene csinálni ilyenkor. Valahogy nem jut eszükbe semmi. Van ilyen. Semmi, de semmi.  Pedig 17 éve koncentrálnak.

Nos , van segítség.

Léteznek szerencsésebb országok, ahol szigorú rendben működnek az önkormányzatok. Ahol  úgy rugják valagon  az efféle kocsmatulajdonosokat,  hogy attol vigadnak.

Tessék hát oda elmenni , ügyintéző ajtaján  szerényen kopogtatni, kérdezni, noteszbe jegyzetelni, hazajönni, alkalmazni, vigadni.

Vagy a francba. Vigadni.

Ha egy festőművész fest egy nagy szar, vagy giccses, képet, azt vagy a saját falára - nyakába akasztja, vagy valamelyik   pénzes barátja, tisztelője veszi meg, és akkor az ő lakásának  idegeit borzolja.

Amennyiben szobrász az illető művész, és szobrik egy nagy szart, már összetettebb a dolog.  Vagy marad a műteremben (amennyiben elég kicsi a mű), vagy mégis közterületre kerül. (Sajnos erre  van példa városunkban)  Ez már bonyolultabb ügy,  a szobr gyakran hordoz politikai, ideológiai tartalmat. Ám láttunk már szobordöntést.  Arra volt már péda.  Persze (szerintem) sohasem azon okból, hogy az mű egy egy szar mű, inkább csak kiszerettünk Leninből, lúzernek tarjuk Steinmetz kapitányt, vagy egyáltalán - aa múltat végképp eltörőőőőljük.

Mindegy.  Ezeket a dolgokat nem kell nekem, ( sem apámnak, anyámnak, fiamnak, unokámnak...) kerülgetni, amikor épp élem az életem a VÁROSOMBAN.

Amire nem volt példa (legalább is ebben a városban, országban), hogy egy épületet  ledúrjunk, mert tévedés volt oda építeni, randa,  funkciótlan, stb.

Az építészek (művészek) álmait (rémálmait)  viszont  KERÜLGETNÜNK KELL. Mert megvalósítják azokat.  Az ÉN pénzemből (is).  Mert ez a fejlődés, meg a jövő, meg hülyevagyehhezte, mértszólszbele,mírűbeszélsz, he?

Szóval, az építészművészek terveznek a kis pénzért, dicsőségért , mint a tökeszakadtak, szépet, jót , előremutatót, hiszen már jártak egyszer (kétszer?) Makón,  sőt képeslapot is láttak, nézegettek már.

És mindig van megrendelő, megbízó is.  Nyereségért, dicsőségért, vagy csak  a hatalom fitogtatása okán. Hogy maradjon utánuk valami, nyom, jel, kis bekezdés  a jövendő várostörténetben.

Kedves várostervezők, építészek, politikusok, igatlankupecek, pénzeszsákok! Menjenek el Itáliába, Finnországba, Dániába, Frankfurtba, Prágába, esetleg Brassóba, Rigába, Tallinba stb. Továbbképzésre, nézelődni, élményt gyűjteni.

Vagy a francba!

Üdv NÉGYmadár

 Hafner , Szövőgyár, Konzervgyár, Kábelgyár, Cipőgyár,Kendergyár (abbol mindjárt a harmadik is.)Hangszergyár, DÉLÉP,Seprűgyár, tudod folytatni?

 Nem tudja valaki véletlenül, hogy mivé alakultak át ezek ?

Itt Szeged városának  történéseiről, lakóiról, vezetéséről, kinézetéről. mindenről olvashatsz, ami érdekli a madarakat. Vagy amiket észrevett. Vagy amiket nem vett észre,  Te vettél észre, és megosztod a madarakkal

( Komment és/vagy KONTAKT).

Ebbe majdnem minden belefér. Kemény vélemény is belefér .

Mi nem fér bele?

A koszhadt kis magánérdeked (ha van olyanod), a kis koszhadt mocskolódásod ( ha mocskolódsz), az érdektelen panaszáradatod ( Ne ríjjá!). Pártkatonák, bérbeírók kíméljenek!

Bizony-bizony, a posztoláshoz a nevedet kell adnod. itt csak bejelentkezés után szólhatsz hozzá.

Aki csak 20-30 mondattal tudja  kifejezni magát, az más gazságokra is képes. Tehát legyél rövid és pontos. És a bunkóságokat nem viselik a madarak.

Viszont, ha úgy véled, hogy van önálló , kerek mondanivalód, szakértője vagy egy témának,  írd meg a delmadarblog@gmail.com -ra ( KONTAKT).   Úgy nem a kommentekben fog szerepelni, hanem önálló posztként. Ezeket igencsak várjuk.

 Ne feledd, ez  a napló maga a nyilvánosság, hiánypótlás,  tehát felelősség, még ha sokan nem is jöttek erre  még rá  .

Üdv  DÉLmadár