Az újszegedi Liget nem volt mindig ilyen gazdátlan. Voltak valaha olyan vezetői és vállalkozói a városnak, akik fontosnak érezték megteremtését és fejlesztését. Egy kis történelem a mostaniaknak.

Újszeged a XIX. században még gondozatlan, vízjárta terület volt. Az akkori hajóhídnál lévő partot a katonaság rendezte 1858-ban. Két év múlva már annyian látogatták, hogy a vállakozók cukrázdákat, lövöldéket, hintákat létesítettek. A fősétányon fasort telepítettek.

Egy évtizeddel később a város legkedveltebb kirándulóhelye lett, vasárnaponként tízezren is felkeresték. Az árvíz többször is elöntötte, de a város mindig rendbehozatta.

1883-ban épült Halmay Andor tervei alapján a Vigadó és az újabb cukrászda.

Az elöregedett nyárfák helyére 1891-ben platánok kerültek. A város 1907-ben 36 db kis hírdető- és elárusító bódét építtetett, majd bérbe adta azokat. Az utolsó ilyen bódé már romja ma is látható a Ligetben.

 A Vigadó melleti cukrászdát 1927-ben a Klauzál téri cukrászda tulajdonosai, a hírneves Virágh testvérek vették bérbe, majd engedélyt kértek egy korszerű Vigadó építésére. A

Berniztky József által tervezett vasbeton építmény 1934-ben hetek alatt elkészült.

Hát így is lehet, a polgárok számára élhető, hangulatos, barátságos, élhető várost fejleszteni. Azért ez talán illőbb Szegedhez és a Ligethez, mint a nagyon primitív sör- és grillfesztiválok gagyisága.

Mindenesetre még meg szeretném élni, hogy a Ligetben valami hasonló helyen megihassak a barátaimmal egy korsó sört.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.